A Magyar Izomdisztrófia Társaság hivatalos honlapja.
Facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSH/FSHD)
A fascioscapulohumeralis izomdystrophia (FSHMD) autoszomális dominánsan öröklődő betegség, amely incidenciája 1:20 000. Ez az izomdystrophia a Duchenne-típusú izomdystrophia és a dystrophia myotonica után a 3. leggyakoribb izomdystrophia. Elsősorban a facialis és a vállövi izmokat érinti. A betegségért felelős gént még nem sikerült identifikálni annak ellenére, hogy a 4. kromoszóma rendellenessége az FSHMD-ban már 1990 óta ismert. A kórkép molekuláris háttere feltehetően nagyon komplex. A kórkép hátterében komplex genetikai defektusok állnak. Az esetek 95%-ában a 4q35 lókusz nagyméretű deléciója igazolható.
Utoljára frissítve: 2009. július 27. - Ugrás a hozzászólásokhoz (0 hozzászólás)
Klinikai tünetek  

Az FSHMD a facialis izomzat érintettsége alapján különíthető el az egyéb izomdystrophiáktól. Annak ellenére, hogy legelőször a facialis izomzat gyengesége jelentkezik, a betegséget a vállövi izmok gyengesége és a scapula alata megjelenésekor diagnosztizálják. Egyes betegekben csak a facioscapulo-humeralis izmok érintettek, másokban a medenceöv, a törzsizmok és a láb dorsalflexorai is meggyengülnek. A szívizomzat változó mértékben károsodik. Ritkán egyéb klinikai tünetek, mint retinalis vasculopathia (Coates-szindróma), senso-rineuralis süketség és mentális retardáció is jelentkezhetnek.
Az FSHMD klinikai tünetei általában a 2. dekádban jelentkeznek, a betegség penetranciája 20 éves korban 95%-os. A tünetek lassan progrediálnak, néhány esetben relapszussal járó progresszív rosszabbodásokról is beszámolnak. A betegek 20%-a kerül tolószékbe. Ritkán a légzőizmok is meggyengülnek, ami idő előtti halálhoz vezethet.

Laboratóriumi vizsgálatok

A szérum CK-szintje változó mértékben emelkedett. Az elektromiográfia myopathiát jelez.

Myopathologia

Az izombiopsziában látott eltérések nem specifikusak, néha polymyositisre, nemaline myopathiára, centronuclearis myopathiára, és mitokondriális myopathiára emlékeztetnek. Gyakran láthatók kis atrophiás, angularis rostok és interstitialis mononuclearis infiltrációk az izomban. Izombiopsziát csak a sporadikus esetekben kell végezni, s csak akkor, ha nem áll rendelkezésünkre molekuláris genetikai diagnosztikai lehetőség.

Molekuláris biológiai vizsgálatok

1990-ben linkage analízis az FSHMD gént a 4q35 kromoszóma hosszú karjára, a telomer mellé lokalizálta. Ebben a szubtelomerikus régióban normálisan egy 3,2 kb nagyságú több százas tandem repeatből (D4Z4) álló DNS-átrendeződés figyelhető meg, ami mind a sporadikus, mind a familiáris esetekben deletálódhat. A deléció mérete korrelál a kezdeti tünetek megjelenésének idejével és a klinikai kép súlyosságával. Annak ellenére, hogy ez a fragment konstans méretű, egy családon belül is vannak fenotípusbeli különbségek, ami egyéb modifikáló faktorok szerepét valószínűsíti. A jellegzetes deléció azonosítása fontos diagnosztikus lépés az FSHMD-ben (9). A domináns családokban ez alapot szolgáltathat a prenatalis diagnózishoz. Sporadikus esetekben a mutáció feltehetően az egészséges szülő gonadalis mozaicizmusából ered.
A 10. kromoszóma polimorfizmusa komplikálja a molekuláris diagnosztikát, mert a 4q35-höz hasonló tandem repeatek vannak ezen a kromoszómán is, s ez nehezíti a genetikai vizsgálat értékelését. További nehézségeket jelent,hogy a populáció 20%-ban inter- és intrakromoszomális szubtelomerikus átrendeződések figyelhetők meg a 4 q35 lókuszon .
Egy olyan eset is ismert, ahol kromoszomális rendellenesség következtében a 4q35 csak egy kópiában fordult elő (haploinszufficiencia), de a beteg mégsem mutatta az FSHMD tüneteit. Ez arra utal, hogy nem az illető génszakasz hiánya patogén, hanem nagy valószínűséggel a D4Z4 régión belüli mutáció károsító mechanizmusokat indít be.

Genetikai tanácsadás és prenatalis diagnosztika

Az FSHMD is autoszomális dominánsan öröklődő betegség, amely a legtöbb esetben a 4q35 lókuszhoz kötött. FSHMD-ben a betegség kialakulásáért felelős gént még nem ismerték fel, de az esetek 95%-ban a 4q35 lókuszon levő 3.5kb nagyságú tandem repeat deléciója igazolódott. Ez a régió nagyon hasonló a 10q26 régióhoz, ami nehezíti a teszt értékelését. Statisztikai korreláció van a kitört fragmentum mérete és a tünetek súlyossága között. A betegség a férfiakban korábban kezdődik, az összes géndefektust hordozók 5%-ának van tünete az első 5 évben. A penetrancia az 5-9 életév között 21%-ra, a 10-14 év között 86%-ra, 20 év fölött 95%-ra emelkedik. Egyes szerzők feltételezik az anticipáció jelenségét, annak ellenére, hogy a mutáció nem dinamikus. A genetikai tanácsadásnak ezeket a tényezőket mind figyelembe kell venni, és felvilágosítani a családot, hogy a betegség progressziójáról, a tünetek kezdetéről biztos információt nem tudunk mondani.
Cimkék:
  Izomdisztrófia (általános)
  Izomdisztrófia - Facioscapulohumeralis (FSH/FSHD)
Hozzászólások:
Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás
Hozzászólok:
Felhasználónév:
Jelszó:
Szöveg:
 
 
 
Várjuk jelentkezését
 
© Magyar Izomdisztrófia Társaság, 2009, minden jog fenntartva.