A Magyar Izomdisztrófia Társaság hivatalos honlapja.
Emery-Dreifuss izomdisztrófia (EDMD)
Genetikai alapon a betegség 3 típusa különböztethető meg, az X-kromoszómához kötött, az autoszomális domináns és az autoszomális recesszív forma. Az izomdystrophia valamennyi formában klinikailag BMD-re emlékeztet, kivéve a korai kontraktúrákat, a gyakori cardiomyopathiát, és bal pitvar tágulatát
Utoljára frissítve: 2009. július 27. - Ugrás a hozzászólásokhoz (0 hozzászólás)
 A tünetek hátterében az X-kromoszómához kötött formában egy nuclearis membránprotein, az emerin hiánya; míg az autoszomális formákban a lamin A/C hiánya áll. Az emerin egy 34 kDa nagyságú protein, amely szekvenciája nagyon hasonlít a nuclearis lamina-associated protein (LAP2) szekvenciájához. Immunohisztokémiai vizsgálatokkal az emerint a belső nuclearis membránba lehet lokalizálni. Az emerin nemcsak a nucleus membránjában, hanem intranuclearisan is kimutatható, ahol a nuclearis lamin Bl, B2 és A/C-vel együtt fordul elő. A lamin A és C a nuclearis membrán intermedier filament proteinje.

Klinikai tünetek

A klinikai tüneteket Emery foglalta össze részletesen. A betegség az első dekádban indul lábujjhegyen járással, a könyökízület enyhe kontraktúrájával, valamint a nyak és a gerinc előrehajlítási nehézségével. Az izomgyengeség scapulohumeroperonealis megoszlású. Az atrophia nem kifejezett, a tünetek lassan progrediálnak, mozgáskorlátozottságot csak a felnőttkorban okoznak. Először a m. biceps és triceps brachii az érintettek, a csípő- és térdflexorok csak később gyengülnek meg. Az alsó végtagokban a distalis izmok súlyosabban károsodnak . Egy másik fontos tünet az EDMD-ben a cardialis vezetési zavar, ami halálhoz vezethet, ha nem kezelik. A preventív pacemaker beültetés életmentő lehet. A hordozók cardialis rizikója magasabb, mint a normális populációé.

Laboratóriumi vizsgálatok
A szérum CK-szintje általában 3-10-szeresére emelkedik. Az EMG-ben mind myopathiás jelek, mind denervációt jelző eltérések láthatók.

Myopathologia

Az izombiopszia változó súlyosságú dystrophiás eltéréseket mutat, ami necroticus és regenerálódó rostok jelenlétét, nagy rostátmérő-variabilitást, a belső magok és az endomysialis kötőszövet felszaporodását foglalja magában. Mindezek mellett a mitokondriumok egyenetlenül oszlanak meg. Az X-hez kötött formákban az emerin festése a betegek bizonyos százalékában a nuclearis membránban nem mutat pozitivitást. Az emerint számos szövet expresszálja. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a protein immunhiszokémiai kimutatásához bármely szövet, így a bőr, a leukocyták és az orális mucosa is felhasználható. Az orális mucosasejtek vizsgálata a hordozók detektálására is használható, mert a sejteknek csak körülbelül 45%-a emerinpozitív, míg normálisan azok aránya közel 100%. A manifeszt hordozók a non-random X-inaktiváció következtében nem termelnek elegendő emerint.
Az autoszomális formákban a lamin immuno-hisztokémiailag rendszerint kimutatható, ami a mutáns protein domináns negatív hatására utal.

Molekuláris biológiai vizsgálatok

Az EDMD génje a Xq28 lókuszon helyezkedik el, és az emerint kódolja. A génnek csak 6 exonja van, ami a mutációkeresést megkönnyíti. Eddig 90 mutációt írtak le, a mutációk lokalizációja nem mutat regionális preferenciát. Az eddig leírt mutációkat az EDMD mutációs adatbázisa tartalmazza  (www.path.cam.ac.uk/emd/mutation.html).
Az autoszomális formákban a mutációk a lamin A/C génben találhatók, az lqll-23 lókuszon. Génje 12 exonból áll, a protein a váz- és a szívizomban, valamint a placentában expresszálódik.
Az emerin és a lamin A/C defektusának izomsejtet károsító hatásmechanizmusa eddig ismeretlen. Feltételezik, hogy egyéb nuclearis membránproteinek génjei (lamin associated polypetide-2 és a lamin B receptor) módosító gének szerepét tölthetik be.
Cimkék:
  Izomdisztrófia (általános)
  Izomdisztrófia - Emery-Dreifuss (EDMD)
Hozzászólások:
Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás
Hozzászólok:
Felhasználónév:
Jelszó:
Szöveg:
 
 
 
Várjuk jelentkezését
 
© Magyar Izomdisztrófia Társaság, 2009, minden jog fenntartva.